A multilét abszurditása

2007 előtt sose dolgoztam multicégnél, 2007 óta meg csakis ilyen helyeken vagyok (1 év kihagyással). Leírom a 8 legabszurdabb jelenséget, mely jellemző a nagy cégekre. Ezek mindegyike igaz mindegyik cégre, az eltérés csak az, hogy a rosszabb helyeken mindezt agresszívabban, keményebben, kötelezőbb érvénnyel nyomják, míg a jobb helyeken lazábban, felületesebben, magukat se komolyan véve. Kicsit olyan ez, mint a Kádár-diktatúrában a hithű, megvesztegethetetlen párttitkár és a cinikus, opportunista párttitkár közti eltérés. Mindig sokkal jobb volt egy cinikus, az eszmében nem hívő hatalmastól függeni, mint egy hithűtől, mármint egy átlagember szemszögéből, aki nem hitt a rendszerben, csak igyekezett túlélni. Hiszen a cinikus hatalmas megértette az embert, ő is csak a hatalom miatt volt pozícióban, nem az eszme miatt, így az ilyen ember csak a formalitást követelte meg az alattvalótól, sose a tényleges egyetértést. Csak 2 régi emlék. A 80-as években, ha jól emlékszem 1985-ig kötelező volt felsőoktatási felvételihez a KISZ-ajánlás. Ez azt jelentette: maga a felvételiző megírta a pár mondatos sablonos szöveget, majd azt a KISZ-titkár aláírta, elolvasás nélkül. Aztán egy iskolában akadt egy KISZ-titkár, aki komolyan vette az ajánlást. Pl. egyeseket nem ajánlott. Az egyik áldozat szólt a párttitkárnak. A párttitkár hívatta a KISZ-titkár és kb. ezt mondta neki: „figyelj, buzikám, most mész és minden ajánlást újra megcsinálsz, semmi saját gondolatot nem teszel hozzá, s ha ez nincs meg fél órán belül, olyan hamis váddal mószerollak be, hogy életed végéig se fogod tudni magadat tisztázni”. A másik eset. Az április 4-i gyűlésen lejátszották a magyar, majd a szovjet himnuszt. A szovjet himnusz kezdetekor az egyik jelenlévő demonstratívan leült. Gyűlés után az igazgató hívatta a tiltakozót. S nem az mondta neki, hogy miért gyalázta meg a Szovjetúniót, vagy bármi más hasonlót, hanem azt „baszdmeg, velem szórakozol, nekem akarsz bajt?”. E bevezető után jöjjön a 8 multis abszurdum. Mindegyik teljes mértékben személyes élmény, nem más tapasztalatának leírása. Kamuteszt Amikor valaki kitalál egy tesztet, ami alkalmatlan bármire is, de már nem lehet visszavonni, mert be van tervezve az „ötéves tervbe”, továbbá egy akkora hatalmas tesztszakértő alkotta meg, akinek nem szabad megmondani, hogy szart se ér a munkája. Mert szar lett: a kérdések egy része kétértelmű, másaknak meg semmi köze a munkához. Így a megoldás: a teszthez a helyes válaszokat is mellékelik egy MÁSIK ímélben. A dolgozó megnyitja a tesztet, majd bemásolja a kész válaszokat. 100 % siker, a renitens dolgozók direkt elrontanak pár választ, mert a követelmény úgyis csak a 80 %-os helyesség. Személyiségfejlesztő tréning Lényege: a céggel jó kapcsolatot ápoló PR-HR cégnek munkát adni. Jellemzően így szoktak cégeket legálisan szponzorálni úgy, hogy ez ne minősüljön szponzorálásnak. Hatalmas üzlet és teljesen értelmetlen. Aztán a partnercég kiküld egy balekot, aki különféle álbölcsességeket ad elő az unatkozó alkalmazottaknak. Jobb esetben ez csak egy prezentáció idióta ábrákkal, rosszabb esetben interaktív szesszió, azaz az alkalmazottaknak is ki kell nyögniük időnként valami ökörséget. A legviccesebb ilyen élményem, amikor a tréner, egy operaénekesből személyi trénerré magát átképzett, kb. velem egyidős emberke üvöltve széket pörgetett a saját feje felett, ez volt állítólag a szuperbiztos módszer a stressz leküzdésére. Csapatépítés Nem elég, hogy a dolgozók munkaidőben egymással vannak, még a szabadidőben is ezzel kell foglalkozni. Mindenki utálja, de mindenki igyekszik valahogy álvidám lenni. Jó esetben csak szimpla bulizás, rosszabb esetben valami teljesen értelmetlen álfeladat teljesítése közösen. A közösség segítése A kommunista brigádmunka liberális verziója, de valamivel torzabb alakban. A kommunizmusban legalább nyíltan megmondták mi a teendő, itt viszont kamuzás van: mintha a cég célja nem a profit lenne, hanem valamiféle „segítés”. Ültessünk fákat, aztán a rosszul elültetett fák zöme elpusztul. Csapjunk be árva gyerekeket, azaz látogassuk meg őket évente egyszer, valami olcsó vacakot víve nekik ajándékba. Még a legértelmesebb, amit eddig láttam a szemétszedés az erdőben. A nagyfőnök lelátogat A multi székhelyének főfőmuftija körbejárja a cégbirodalmat. Mindenhová eljut legalább 3-évente egyszer. Kötelező elemek:
  • a helyi vezetőség pánikba esik, az is öltönyt vesz fel, akin eddig sose láttunk ilyen ruhadarabot, plusz takarítást rendelnek a takarítócégtől, szigorúan megtiltják az alkalmazottaknak, hogy a látogatás napján akár még egy vizesüveg is legyen asztalukon,
  • a nagyfőnök először összegyűjti a vezetőséget, vizsgáztatja őket, majd elbeszélget vidáman egy szürke alkalmazottal 3 perc erejéig, olyan Sztálin elvtárs ellátogat a frontra és barátian beszélget egy egyszerű vöröskatonával stílusban, majd pedig összecsődítenek minden alkalmazottat, ahol álviccekkel telített lelkesítő beszéd hangzik el, a stréber dolgozók a végén felesleges kérdéseket is feltesznek, de a válaszokra senki se kíváncsi, ők maguk se,
  • a nagyfőnök végül ebédre/vacsorára hív pár kulcsembert a helyi vezetőségből, ez kétélű történet: ilyenkor szokás mind magasabb beosztásba helyezni, mind kirúgni a fenébe egyes helyi főnököket.
Éves értékelés Évente értékelni kell az alkalmazott munkáját. Jobb helyeken ez a főnök feladata csak, a végeredményt közlik a beosztottal. Rosszabb helyeken ez hatalmas csinnadrattával egybekötött többhetes hülyeség: kérdőívek, önértékelés, jövőkép vázolása, kategorizálás. Az egyik munkahelyemen összesen 36 kategória volt, majdnem annyi, mint amennyi gender van a liberális Kanadai Köztársaságban: szóval itt aztán hatalmas „fejlődési” lehetőségek voltak. Fejlődni ugyanis kötelező! Egy normális főnököm egyszer megosztotta velem azt az eretnek eszmét, hogy szerinte semmi gond az olyan alkalmazottal - mint én például -, aki csak szeretné ugyanazt a munkát rendesen elvégezni, s nem szeretne sehová se fejlődni. Az illető már nem dolgozik annál a cégnél, az eretnekeket kiveti magából a rendszer... A napok Sportnap, fehér nap, pandanap, s más baromságok. Leggroteszkebb élményem az „egészségnap” volt egyik volt munkahelyemen, ami azt takarta: aznap ne szálljunk be a liftbe, hanem menjünk gyalog a lépcsőn. Persze beszálltam, a kis brosúrákat osztogató HR-esek döbbent tekintete előtt. A gyűlés Ezek azok az elhúzódó, semmiről nem szóló események, melyeken szigorúan kötelező részt venni. A legbizarrabb verzió, amikor 3 óra terjedelemben vázolják fel a jövőt. Amikor 2015-2017 között a Coca-Cola alkalmazottja voltam, ezt egyszer 8 azaz nyolc óra terjedelemben is volt lehetőségem „élvezni” - az egész mondandóhoz elég lett volna egyébként 20-25 perc. A vicces az volt pluszban, hogy végig ugyanaz a zenei aláfestés ment, a cég éppen aktuális reklámjának a zenéje. https://www.youtube.com/watch?v=woGEhtCvr10
Címkék: érdekesség, munka
1
https://bircahang.blogstar.hu/./pages/bircahang/contents/blog/48588/pics/1518796713_800x600.png
érdekesség,munka
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Altofner 2018-01-01 23:57:00
Hibátlan, köszönjük.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?